Rém hangosan és írtó közel

A darab eredete:

A Rém hangosan és irtó közel sok más ráblos darabhoz hasonlóan régi filmélményem. Nekem akkoriban ez a film nagyon tetszett. Nem is annyira a mondanivalója fogott meg, hiszen erről a témáról (a szeptember 11-i terrorcselekmény) már elég sok bőrt lehúztak minden szinten, a filmnek azonban van egy sajátos hangulata. Bennem úgy maradt meg, mint egy fiú nagymonológja, és több szereplőjéről meg is feledkeztem. Amikor elkezdtem dolgozni a szövegkönyvvel, akkor csodálkoztam rá néhány karakterre, akiket aztán ki is húztam. A történet szerint ez a fiú az apja hagyatékát keresve bejárja New Yorkot. Egy színpadon viszont ennek a megjelenítése annyira nem kivitelezhető, ezért kihúztam szinte az összes olyan szereplőt, akiket a fiú felkeresett, és egyfajta naplóvá fogtam össze a történetet: esetünkben a lánynak a visszaemlékezése az eltelt egy évre. Készít egy kamaszos emlékkönyvet is az apja emlékére, ennek a részleteit ismerjük meg. A sztorit nem változtattuk meg, csak más dolgokat mutatunk meg belőle. Összesen négy szereplős lesz a darab: a kislány, az édesanyja, a nagyapja (mert ő fontos!) és az egyetlen ember, akit felkeres. A többiek csak hangfelvételként jelennek meg.

Régi tervem volt már ez az adaptáció, de ez kimondottan gyerekszerepre épül, és nem találtam hozzá megfelelő embert. Szemesi Csenge tavaly ősszel jelentkezett a csoportomba. Nagyon tehetséges, együttműködő lányt ismertem meg benne, aki egyrészt nyolcadikos kora ellenére is képes volt önállóan dolgozni és értelmezni dolgokat, másrészt a hozzáállása is figyelemre méltó.

Amikor a reformációhoz kötődő projekten (Refi's 501) gondolkodtam, akkor jutott eszembe, hogy mi lenne, ha megpróbálnánk ezt a darabot Csengével, tehát lányosítva. Mivel a történet igazából arról szól, hogy hová lett a merényletben eltűnt apa, így túlvilági kérdéseket is feszeget, így beilleszthető a fesztivál tematikájába, a nyár pedig jó alkalmat jelentett arra, hogy egészen más konstrukcióban dolgozzunk, mint az iskolai csoportban. Egyetlen gondom volt, hogy Csengét kicsit túlkorosnak tartottam a szerephez, de tartottunk néhány előzetes próbát, és meggyőződhettem róla, hogy tud hiteles gyermek lenni, ha pedig valaki nem ismeri magát a filmet, akkor amúgy sem lesznek róla prekoncepciói. Így belevágtunk a munkába. Ghanim Tamás Lutfi adott volt, az Elhallgatott nő című darabunkban már láttam, hogy nagyon jól hozza az öreg bölcs szerepét. A figura némasága ellenére szerintem nagyon összetett és mély szerep, van mivel küzdenie a játszónak. A nagyapa ugyanis nem véletlenül nem beszél, mint ahogy a kislány se véletlenül beszél túl sokat. A másik két szerepből az egyik az anya szerepe, akinek az apa halála miatt konfliktusos, lelkileg terhelt kapcsolata van lányával. Ezt a szerepet Papp Katára bíztam, aki egyrészt otthonosan érzi magát ebben a karakterben, hiszen hasonló korú gyermeke van, másrészt pedig szokatlanul, mert korábban más jellegű karaktereket játszott inkább. Katát ugyan már többször kerestük meg szereppel, de most nyílik először lehetőségünk a közös munkára. A negyedik szereplő pedig már rutinos rábl-kamaradráma szereplő: Tóth Tünde, akivel számomra öröm újra együtt dolgozni.

– A szokatlan helyszín mit tesz hozzá a produkcióhoz?

Ezt még magunk sem tudjuk. Nekünk is újdonságot jelent a szabad tér. Felvetődnek kérdések, amelyeken gondolkozunk, de tapasztalatunk nincs róla, csak igyekszünk elképzelni a helyszínt, amit pontosan csak előadás közben ismerünk majd meg. Épp ezért a díszletet minimálisra tervezem, hiszen a természet, mint környezet eleve úgy szép, ahogy van. Egy szobát kell ábrázolni, a többi kültéren játszódik, ami a Déri-kertben adott. A színpadon mindössze egy ágy, szekrény, asztal és szék jelzi majd a kislány és az anya szobáját. Amit igazán érzékeltetni kell, azt jelmezekkel, kellékekkel tesszük. A forgalom is okozhat még meglepetéseket, tehát sok még a kérdés. A lényeg, hogy maga a folyamat is már megérte. Később szeretnénk majd még bemutatni ezt a darabot, hiszen rengeteg munka van benne, ezért aki most esetleg nem tudja megnézni, annak is jó hír, hogy valamikor az ősz folyamán biztosan lesz még néhány előadás belőle.