„Ez valahogy így van... Az ember előtt néha egy hosszú utca van. Azt gondolná, hogy szörnyen hosszú, ennek sosem fog a végére érni. Aztán elkezdi az ember, iparkodik, és egyre jobban iparkodik. Ahányszor fölnéz, látja, nem lesz kevesebb az utca. De sose szabad az egész utcára gondolni, érted? Csak a következő lépésre kell gondolni, a következő lélegzetvételre. Akkor örömöt okoz. És egyszer csak észrevesszük, hogy végigértünk az egész utcán. Lépésről lépésre... És észre se vettük, hogyan. A szuflánk is megmaradt. Ez fontos."
részlet a szövegkönyvből
