"Az elállatiasodás jelenségével, fenyegető valóságával gyakorta szembesülünk művészeti alkotásban, ám A legyek ura több, mint egy egyszerű disztópia. A szereplők gyermekek – semmi nincs, ami kényszerítené őket a vademberi tettekre, legfeljebb maga a velünk született versengés. Nem mondhatjuk, hogy a társadalom ültette volna beléjük a hajlamot, azt sem, hogy a világ borzalmai tették volna őket gonosszá. Csupán azokból a személyiségjegyekből gazdálkodhatnak, melyeket magukkal hoztak, ám néhányuk esetében ezek is semmibe vésznek, s a gyerekekek oly módon fordulnak ki önmagukból, hogy már maguk sem tudják, kik is voltak ők valójában. Az ő kis közösségük mutatja be a mi nagy egészünk legmélyebb bugyrait, ahol nincs igazság, ahol a gyengéket nem menti meg senki, ahol az ösztönök állnak a józan ész felett. Arcon csap bennünket az igazság: mivé válhat az ember, ha nincs tényleges visszatartó erő…"
Mayer János
