Rábl Színpad és Zenei Közösség
anno 2003

A bajai Rábl Színpad és Zenei Közösség a város egyik folyamatos jelleggel működő amatőr színtársulata.
Helyi színház a helyi kultúra és szórakoztatás szolgálatában.

Díjak, elismerések


Komlói Amatőr Színházi Találkozó (2024)
A fesztivál harmadik legjobb előadása (Johanna)
Arany minősítés (Johanna)
Színészi különdíj (Hodován Jolán
)

39. Madách Imre Irodalmi és Színjátszó Napok (2024)
Balassagyarmat

Legjobb rendezés (Ruby c. kamaradráma, Dely Géza)
Legjobb férfi főszereplő (Bajzák Valentin)

Miniszteri elismerő oklevél (2023)
Csák János kulturális és innovációs miniszter
által kiállított elismerő oklevél
a Rábl Színpad és Zenei Közösség
kiemelkedő szakmai tevékenységének elismeréseként

Komlói Amatőr Színházi Találkozó (2023)
A fesztivál második legjobb előadása (Ruby)
Arany minősítés (Ruby)
Legjobb férfi főszereplő (Bajzák Valentin)
Legjobb női főszereplő (Éber Kata)

Komlói Amatőr Színházi Találkozó (2021)
Legjobb előadás (Rém hangosan és irtó közel)
Legjobb rendező (Dely Géza)
Legjobb női főszereplő (Szemesi Csenge)

Bajai Városvédő és -Szépítő Egyesület
dr. Solymos Ede Díj (2021)

 


Nemzetközi Színjátszó Fesztivál (2021)
Vasvár

Ezüst minősítés (Semmi)
Fesztivál díj
(legjobb darab, legjobb rendezés (Dely Géza), legjobb színpadkép)

Nemzetközi Színjátszó Fesztivál (2020)
Vasvár

Arany minősítés (Rém hangosan és irtó közel)
Fesztivál díj
(legjobb darab, legjobb rendezés (Dely Géza),
legjobb színpadkép)
Vándordíj
Különdíj
Legjobb női főszereplő díja (Szemesi Csenge)

Bács-Kiskun Megye Kultúrájáért (2016)

Bács-Kiskun Megye Közgyűlésének Elnöki Különdíja (2014)

Baja Város Kultúrájáért Díj (2012)

Országos Diákszínjátszó Fesztivál (2012)
Kecskemét
Ezüst minősítés (Azon az éjjel)

Országos Diákszínjátszó Fesztivál (2011)
Kecskemét
Bronz minősítés (Az ügy)

Rólunk:


Célunk, hogy előadásainkkal szolgáljuk a nemzeti hovatartozásunkat, a keresztény értékrendet és a mélyebb mondanivalóval rendelkező szórakoztatás kultúráját.

Célunk továbbá a közösségteremtés, a személyiségfejlesztés, önismeret és önkifejezés elősegítése.

Jobbára olyan műveket tűzünk műsorra, amelyeket máshol még nem láthatott színpadon a közönség, de minden esetben saját adaptációt mutatunk be.

Darabjaink kimondottan az amatőr színjátszás értékeiről szólnak (18 év alatti csoportjainknál a diákszínjátszásról), nem művészeket, hanem játszókat nevelünk, hitelességre és eredetiségre törekszünk.

Szereplőink nem csupán szereplők, sok esetben alkotók is, szeretünk közösen megdolgozni a végeredményért (pakolás, kellékezés, díszletezés, hirdetés, takarítás, raktárrendezés, stb.)

Bizonyos értelemben alternatív színháznak tartjuk magunkat mind a darabválasztások, mind a színpadi megvalósítások tekintetében.

A társulat rövid története:


2003-ban a szintén bajai Szent László Általános Művelődési Központ karácsonyi gálaműsort mutatott be, mintegy 90 diákkal. Ezt tekintjük az alakulásunk pillanatának és egyben első bemutatónknak.

A kezdeményezés, hála a lelkes diákok kitartó tenni akarásának, később hagyománnyá vált, és három egymást követő színpadi bemutató után megalakult a Szent László ÁMK Színtársulata.

2010-ben a társulat felvette Rábl Béla, az első amatőr bajai színtársulat alapítójának, rendezőjének nevét, ezzel létrejött a Rábl Színpad és Zenei Közösség.

2015-ben a Színpad független és önálló városi társulattá vált.

Névadónkról


Rábl Béla – 1925

Rábl Béla – 1968

Rábl Béla élete és munkássága

1907. november 18-án született Baján. 79 éves korában hunyt el, 1986-ban. Kisgyermekként is szerette a zenét, már ekkor volt érzéke a mozdulatteremtéshez.

Mesterségét - a bádogos, vízvezeték szerelői szakmát - apjánál tanulta, de központifűtés-szerelésből is vizsgát tett. Ifjú korában a Turul Sportkör labdarúgója volt. A szurkolók primadonnának nevezték el, mert tehetsége volt ahhoz, hogy a pályán eredeti mozdulatokat, sportos motívumokat teremtsen. Mozdulatkészségével már akkor szórakoztatott.

Hogyan lett az ifjúból műkedvelő színjátszó? Akkoriban a városban szereplő hivatásos vándortársulatok előadásain villany helyett karbidlámpával világítottak. Ezeket bádogosok készítették. Fiatal inasként, apja megbízásából ügyelt a lámpákra a kulisszák mögött, és figyelte a játékot. Megtanulta a szerepeket, elleste a színjátszó mesterséget. Már 16 éves korában a Bajai Munkás Testedző Egyesület műkedvelői közé fogadták. Kisebb jelenetekben szerepecskéket is kapott, igazi debütálása a Titok című népszínműben volt 1925-ben. A Margarét volt az első operett, amelyben szerepelt, amelyet már ő maga tanította be.

Feleségével, Szarvas Ilonával, 1930. szeptember 27-én kötött házasságot. Ettől fogva együtt egyengették a bajai színtársulat útját. Egy gyermekük született, Éva, aki örökölte szülei tehetségét, mégsem lett színész. A Zeneakadémián diplomázott ének tanszakon, majd az akkoriban sokak által ismert utazó színtársulat, a Déryné Színház tagja lett, és maga is több operett fontosabb szerepeiben lépett fel.

Színészi, rendezői ambícióit kitüntetésekkel is jutalmazták. Ám hétköznapi hivatásában is sikereket ért el. Szakmai munkáját a "Szövetkezeti Ipar Kiváló Dolgozója" kitüntetéssel, itt végzett kulturális tevékenységét a "Szövetkezet Kiváló Színjátszója" elnevezésű emlékéremmel ismerték el. A művelűdési miniszter műkedvelői érdemeiért a "Miniszteri Dicsérő Oklevél" elismerésben részesítette, és 1980-ban "Baja Városért" kitüntetéssel jutalmazták.

Óriási sikerrel ünnepelték jubileumi műsorát 1985-ben, első fellépésének 60. évfordulóján.

Életében 56 darabban szerepelt (nem számítva, amikor hivatásos színészekkel játszott), 29 operettben, 12 zenés vígjátékban vagy bohózatban, és 15 más műfajban (népszínműben, színművekben). Ezen kívül, mintegy 100 egyfelvonásosban, magánszámban, ének- és táncszámban mutatta meg tehetségét.

A vidám színpadi műfajok fantasztikus szereplőjének a rögtönzés volt az erőssége. Sokszor élt a szatíra fegyverével, megcsípte, kifigurázta azokat, akik megbántották. 

1949. augusztus 30-án a Radó Társulattal lépett fel feleségével együtt Erdélyi Mihály: Vőlegényem a gazember című operettben.

A vidám darabok mellett komolyabb művekben is játszott. Így például Shakespeare: Szeget szeggel című borús vígjátékában, Moliere: Képzelt beteg és Botcsinálta doktor című darabjában, Nagy Endre: Miniszterelnök című színművében, sőt Darvas József: Szakadék című drámájában is. Leginkább operettekben ért el sikereket. Ezekből néhány: Berté Henrik: Három a kislányJean Gilbert: CsavargólányOffenbach-Fejér: Egy marék boldogság (ebben feleségével és lányával együtt szerepelt). A magyar szerzők darabjai közül Lehár: A pacsirtaHuszka: Gül baba és Lili bárónőSzirmai: Mágnás Miska és MézeskalácsFarkas: Nótás kapitányZerkovitz: Aranymadár és a Nóta végeÁbrahám: Az utolsó Verebélyi-lánySándor-Szenes: Weekend című dzsesszes hangvételű operettjében, és a bajai Lovas Andor Bácsország című darabjában is biztos sikere volt.

Magánéletében komoly volt. Rengeteget dolgozott szakmájában, nyugdíjasként és szolosgazdaként is.

Nemcsak színész, rendező is volt. A zene, a tánc, a bohóság volt mindene. Amikor rendezett, nem sokat törődött a darabelemzéssel. Az első olvasópróba, illetve a szereposztás után már a darab térbe helyezésével foglalkozott, és sokszor már az összpróbák után, főpróba nélkül tűzte ki a bemutatót. Sokakkal szerettette meg a színjátszást. A közös munka során bekapcsolódott a színpadkép kialakításába és a zenei problémák megoldásába is, de dramaturg, szövegíró, kellékes, súgó, díszletező és mindenes is tudott lenni, ha arra volt szükség.

A nép művészének nevezhetjük, mert szerepléseivel minden időkben életörömöt, jókedvet árasztott. 1986-ban hunyt el. A kecskeméti színház, tisztelete jeléül a következő évben egyik bérletét Rábl-bérlet néven írta ki.

Forrás: Bajai Honpolgár (2007. november)

Emlékképek Rábl Béláról…


„Az a fajta tehetség volt, aki nem tanulással, hanem születésekor szerezte azt a képességét, hogy színpadról szórakoztassa az embereket. S tette ezt túl a 70. évén is, telt ház előtt, ahol a nézőtéren nemcsak kortársai, de fiatalok is szép számmal figyelték őt. Ekkor már magam is együtt szerepelhettem vele zongorakísérőként.”

Unokája: Pethő Attila

„A bajai színjátszók előadása: Kitűnő! A főszereplő /Rábl/ egészen kiváló!”

„A területi döntőbe való jutásukat javaslom, már csak a férfi főszereplő /Rábl/ alakításáért is!”

  • 1958. évi színjátszó találkozón a művészeti bíráló bizottság szakvéleményének részlete

 „Sok tapsot kapott a Bajai Kisipari Szövetkezetek képviseletében, egy egyébként közepes értékű jelenetben szereplő kitűnő műkedvelő színész, Rábl Béla. Egyébként az egész Rábl család nagy tehetséget árult el. Rábl Éva, mint operett dalokat előadó szólóénekes mutatkozott be, nagy sikerrel.”

  • Petőfi Népe (1958.)

„Köszönet a szép műsorért! A Bajai Hírlapon keresztül mondok köszönetet, Kertész Dénes és Horváth társszerzők Bekopog a szerelem című darabja bajai előadóművészeinek, akik szabadidejüket feláldozva, lelkesen készültek erre a színvonalas előadásra. Külön ki kell emelni a Rácz- és a Rábl-házaspárt, akik már többször szerepeltek és szereztek jó estét a bajai közönségnek.”

  • Márfai Mária cikke - Bajai Hírlap 1962. január 17. (címoldal)

 „Sokszor elgondolkodtam azon, vajon mi lett volna, ha édesanyja, nem féltve fiát, engedi színiiskolába járni? Szinte bizonyos, hogy ország-világra szóló karriert ér el."  

  • Bánáti Tibor

Rábl Béla – 1924

„Apám, Békei Sándor sok hangszeren játszani tudó ember volt.  Szívesen csellózott, hegedült, fagottozott, éppen mire volt szüksége az akkori bajai zenekarnak. Az amatőr színtársulatot kísérő zenekarban is mindig számíthattak rá, az operettek fülbemászó dallamait szinte kotta nélkül tudta.
Anyám és én sokszor ültünk a próbákon az első sorokban, így alkalmam volt látni, hogy Rábl Béla hogyan készült fel az előadásokra. Született tehetség volt. Komikus vénája már a próbákon is elragadott, partnerei is sokszor elnevették magukat ösztönös mókázásain.
Van, amit meg lehet tanulni, és van, ami benne van az emberben: Rábl Béla mindkettőben jeleskedett. Igaz, hogy folyt belőle a szöveg és a játék huncutsága, de végeredményben mindent komolyan vett. A nevettetés mestere volt. Nagyon komolyan vette színházi feladatait, partnereinek őszintén segített, számára az egész előadás sikere volt az érdekes.
Felesége és színházi partnerei elfogadták ötleteit, beállításait, véleményét. Fáradhatatlan volt, akkor is, ha ezerszer kellett valamit elpróbálni, sot talán még élvezte is az ismétléseket.
Baja város közönsége nagyon szerette, kedvelte, esti előadásaik mindig teltházasak voltak. De fáradhatatlan volt a munkájában is. Csak jó kivitelű munkát adott ki a kezéből. Szerette őt a város szakemberként, de még inkább színészként. Becsületes, és egyszerű ember volt, akinek emlékezetes alakításairól városszerte hosszú ideig beszélgettek tisztelői.
Úgy gondolom, megérdemli, hogy nevét városunk mai ifjúsága is megismerje, és akik színészetre adják a fejüket, azok büszkén viselhessék társulatként a nevét.
Szerintem ő igazán beteljesítette az alábbiakat: „A tehetséget kapjuk, a tudást megszerezzük.”

  • Gergelyné Békei Irén

A színdarabokról meséljenek a képek…


Gül baba

Gül baba

Feleségével a Lili bárónő című előadáson – 1957

Egy marék boldogság – 1954-55

Botcsinálta doktor

A társulatról…




A nótás kapitány című darabban – 1946

A társulatba felvételivel lehetett bekerülni. A felvételi maga felolvasásból és énekből állt. Szinte minden második héten új darab került terítékre. A szereposztás után, rögtön a színpadi próbák következtek. A próbák esténként, munka, iskola után zajlottak, majdnem napi rendszerességgel. A darabok legtöbbször két-két előadással futottak: egy diák és egy felnőtt.

Főként vígjátékokat, operetteket vittek színpadra.

A színdarabokat rendkívüli igényességgel dolgozta színpadra, az előadások szinte profi szinten zajlottak.

Volt zenekar, súgólány, sminkes. A jelmezeket a szereplők saját maguknak varrták, illetve kölcsönkérték barátaiktól, ismerőseiktől.

Az előadások után táncestet tartottak.

Huber Pálné, Teri néni, a színtársulat egykori tagja így mesélt a társulatról:

„A tánciskolából kerültem a színészek közé, a fiúk által. Elvittek Rábl bácsihoz és megkérdezték, hogy nincs-e szüksége egy primadonnára? Fel kellett olvasnom, és fel is vettek. Énekelni is szépen tudtam. Mindig zsúfolt ház volt. Nem teltház, zsúfolt ház. Volt, hogy többször is visszatapsoltak bennünket. A ruhákat, majdnem mind kölcsön kaptam: egy barátnőm látott el velük, neki több volt. A próbák esténként zajlottak, a család pedig mindig járt megnézni bennünket. Egy kislány volt a súgó, volt jó kis zenekarunk is, trombitással, Béla bácsi pedig mindig tudott szerezni újabb darabokat. Szép fiatalságom volt ebből.”