Szávitri

  • A nő a halálból is visszaragadja szerelmesét.

    Ami a szívé­ben egyszer kigyulladt, az elolthatatlan.

  • A RÁBL SZÍNPAD ÉS ZENEI KÖZÖSSÉG BEMUTATJA

    Illés Endre írása nyomán készült első bajai kortárs táncjátékot:

    Szávitri

  • 2019. szeptember 6-7. és 19-20-21. 19 óra

  • Baja, Szent László ÁMK Díszterme

A darab eredete

Évekkel ezelőtt egy kedves ismerősömtől ajándékba kaptam egy könyvet, Illés Endre Szávitri című írását. Elkezdtem olvasni, de akkor épp nem voltam rá túl fogékony, így félretettem. Néhány év múlva azonban ismét kézbe vettem, és rájöttem, hogy csodálatos írás. Egy indiai meséről van szó, amit Illés Endre szerkesztett régi, autentikus indiai törtnetekből összeválogatva. Nagyon szép történet, de prózai előadásra alkalmatlan a lassú mesélés, a sok leíró rész és a párbeszédek hiánya miatt, ezért sosem gondoltam rá színpadi alapanyagként. Később azonban, amikor a 15 éves fennállásunkat ünneplő gálaműsorra készültünk, abba betettünk néhány táncos betétet. Mi alapból keveset táncolunk a színpadon, de akkor úgy gondoltuk, hogy a gála jellege ezt megkívánja. A társulat tagjai utána jelezték, hogy minden nehézség és fáradtság ellenére örömmel táncoltak, és jó lenne a jövőben valami táncos darabon gondolkodni, ráadásul a közönségtől is kedvező visszajelzéseket kaptunk. Magam nem vagyok a szórakoztató, musical-szerű táncos darabok feltétlen híve és rajongója, így ilyesmi aligha jöhetett szóba, de ekkor eszembe jutott Szávitri története. Mivel a gálaműsor két koreográfusa, Gyimesiné Bencze Judit és Baros Eszter közül előbbi már gyakorlatilag a fél világot bejárta különféle klasszikus táncjátékok és táncszínházi produkciók szereplőjeként, az ő tapasztalataira tudtunk építeni. Szávitri története tánc szempontból kifejezetten előnyös, mivel a cselekmény lassú folyása mozgásban remekül elmesélhető. A két koreográfus is azonnal meglátta benne a lehetőséget. Tudtam, hogy ez a darab alapvetően nem az én dolgom lesz, mivel nem értek ilyen szinten a tánchoz, de mindketten szívesen vállalkoztak, és a közös munkát is örömmel vették, hiszen sok szinten kiegészítik egymást. Így vágtunk neki hárman.

A megvalósulás

A szereplőválogatást együtt bonyolítottuk le a koreográfusokkal, a történetalkotást pedig magam végeztem. Nyilván egy táncjáték esetében egészen mást jelent a rendezés. A történetből kellett készítenem egy jelenet-anyagot, amelyekre a lányok elkészítették a koreográfiákat: néhány mondatban felvázoltam a történetet, 16 jelentre osztva – ennyi koreográfia lesz benne –, leírva, hogy az adott jelenetben az adott táncnak mit kellene kifejeznie. Összegyűjtöttük a szóba jöhető szereplőket, és megtartottuk a szereplőválogatást. Eleinte nagyon kétkedve álltunk hozzá, attól tartottunk, hogy senkit nem fog érdekelni: ehhez képest több mint harmincan jelentek meg a meghirdetett időpontban, legtöbbjük ismeretlen, fiatal felnőtt. Jöttek Bátaszékről, Szekszárdról, Kiskunhalasról is. Az összes főszereplő új ember, talán sosem vettek még részt egész estés színpadi produkcióban, tehát nagyon érdekes vállalkozás indult el. Huszonkét fővel indult el a próbafolyamat. Vannak a szereplők, akik az egyes szerepeket táncolják, mellettük pedig a tánckar, de a szereplők közül is a tánckar része az, aki épp nem a szerepét táncolja. Lassan a végére is érünk a próbafolyamatnak.
Minden próba elején közösségépítő gyakorlatokat végzünk, és némi színészi készségfejlesztéssel is kiegészítjük. Igyekszünk a csapatot összekovácsolni, megismertetni egymással az embereket. Jó a gárda, nyitottak, és mindannyian nagy eltökéltséggel állnak az alkotói folyamathoz. Maga a szereplőválogatás is ezt erősítette: aki arra készült, máris nagyobb odaszánással indult neki. Próbarend tekintetében Judit tett strukturális javaslatot, mivel neki van a legnagyobb tapasztalata ebben. Minden alkalmat tréninggel és erősítéssel kezdünk: tánc- és mozgásalapokkal, hasizom gyakorlatokkal. A laikus ember nem is gondolná, hogy ez mennyire fontos! Egy kis szerepet magam is vállaltam a darabban, és elképzelni sem tudtam, hogy ehhez ennyi elképesztő energia és erő kell. Szinte felfoghatatlan, hogy a főszereplők hogyan bírják akár megjegyezni, akár végig táncolni az egész előadást. Néhányan komolyabb táncos előképzettséggel jöttek, de vannak teljesen kezdők is, így a 16 koreográfia színpadra állítása mellett nagy kihívást jelent ennek a különbségnek az összedolgozása is.
Válogattunk-vágtunk össze zenéket, hangokat, ebből állt össze a csaknem 90 perces anyag. Elképesztő munka van benne, a főszerepeket váltott szereposztás játssza, biztonsági okokból, mert itt egy apró sérülés is nagy bajt okozhat, de sikerült olyan embereket találni, akik hozzák az elképzelt karaktereket. Hatalmas munkát jelentettek a jelmezek elkészítése is, hiszen emberek jelenítik meg a különféle természeti jelenségeket is: Fehér-Baros Anikó csaknem száz jelmezt készít el a darabhoz. A díszlet sem könnyű munka, hiszen alapból elég tér kell a táncnak. A mese legnagyobb része az erdőben játszódik, egy erdőt és egy palotát kell megjeleníteni, ezt a Rábl Színpad tagjai készítették el, ezúttal textilből dolgoztak, kicsit alternatív stílusban, ami szerintem nagyon illik a táncszínház stílusához. A helyszín ismét a Szent László ÁMK díszterme, ez már bejáratott terület számunkra. Nyilván nagy színházban másként hatna a darab, de a kamara jelleg is sokat tesz hozzá a testközelséggel.

Összefoglaló Szávitri és Szatjaván szerelmének táncjelenetekbe foglalt történetéről:

1. Szávitri születése
Aszvapáti király komor kétségbeesésben kéri az isteneket, hogy adjanak neki utódot. Az erdő mélyén lelki mélységeket jár be magányosan, küzd, már-már a természet rémségei ejtik rabul, mikor meghallgatást és gyermeket nyer az égiektől. Lánya születik, Szávitri, akit szeretetben felnevel, de a gyermek felnőve még épp úgy nem bírja az istenek kegyét, áldását, mint egykor apja sem.
„Szávitri, az ég lánya, akit alázatos apja imákkal, sok–sok évi jámborsággal könyörgött le az istenektől a földre. Egyetlen lánya volt.”

2. Szávitri bemutatása
Szávitri fiatal lány volt. „Magas volt ez a lány, a szeme kék akár Visnu ege, a teste hajlékony, vékony és mégis erőt sugárzó, a homloka magas, a karja, a lába hosszú és formás – az egész lány olyan fiatal, üde és friss, mint egy virágzó tavaszi gyümölcsfaág. Ő maga volt az: Szávitri, az ég lánya.
„Bolyongott az erdőben Szávitri, a királylány, már mindent ismert az erdőben.”

3. Kérők akarják elnyerni Szávitri kezét
„Fiatal férfiak messze földről, a legtávolabbi országokból is eljöttek. Szávitriért jöttek, megnézték, beszéltek vele, ragyogása azonban megsebezte szívüket.” Végül senki nem kérte meg a királylány kezét.
„Feddésre méltó az az apa, aki lányát nem adja férjhez. Menj, lányom – mondta apja. Menj világgá, és keress magadnak férjet, hogy az istenek ne találjanak bennem hibát.”

4. Szávitri találkozik a Természet Istenével, a Szarvassal
Szávitri, apja egykori magányos, elveszett érzéseivel bolyong az erdőben, a természet rémséges erői őt is bekebelezni próbálják, mikor megjelenik a Természet Istene, és megszabadítja Szávitrit az őt behálózó negatív erőktől. Szávitri belenéz a szarvas barna, nedves szemébe, és Szávitri most megismerte magát. Meglátta szépségét az ártatlan, fiatal szarvas szemében. Fájdalmasan, nyugtalanítóan szép volt. „Megértette: a szépség veszélyes és kényes ajándéka az isteneknek.” A Szarvas megadja neki az istenek kegyelmét és erejét, hogy a lány magával vihesse azt kereső útjára.

5. Szávitri találkozik a Vándorral és a Tigrissel
Szávitri folytatja útját, hogy férjet keressen magának. Egy Vándorral találkozik, aki pökhendien azt hiszi, nem vonatkoznak rá a természet törvényei, és legyőzhetetlennek véli magát. A természet rongálásáért és beképzeltségéért nagy árat kell fizetnie. Tigris tépi szét a vigyázatlan vándort. Szávitri már hiába próbál a segítségére sietni. A Tigris őt is megtámadja, Szávitri – tanulva a Vándor hibájából – alázattal adja meg magát az erősebbnek, majd a döntő pillanatban felmutatja a Szarvastól kapott isteni erőt. A Tigris ezt látva megkíméli Szávitri életét.

6. Szávitri a porviharban
Szávitri egy viharban szabadul meg végleg minden pompától, gőgtől, külső előkelőségtől, minden királyi előjogtól, amely gátolja az igaz szerelem megtalálásában. Azzá válik, amivé az istenek teremtették.
Hosszú vándorlása során először mély kérdések gyötrik. „Nem lázadozott, csak szomorú volt. Miért kell egyedül lennie? Miért szomorítja meg apját? Miért olyan súlyos a magány? Meddig tart még ez az út? És miért lesznek mások olyan könnyen boldogok? Vétkezett talán? Bűnhődik most?”

7. Szávitri és a visszautasított kérők
Szávitri kezét többen próbálják elnyerni, de ő az igazit keresi.
„A kérők amikor megteltek ezzel a ragyogással, senki nem merte arra kérni: legyen a felesége. Ezt a tündöklő, égi szépséget nem lehetett lejjebb húzni, a földre, a sárba.”
Szávitri immár mély alázattal utasítja el a hozzá közeledőket.

8. Szatjaván apjának letaszítása a trónról
„Djumatszéna király, Szatjaván apja. Már irigyelték és gyűlölték is! És azután eljött az a nap. Nagy tömeg állt a palota előtt, akik ezt kiálltották: Vakulj meg, Djumatszéna király. Annyi kincsed van, vakulj meg tőlük.”
A szomszéd király, annak felesége és fia így váltak földönfutóvá, kisemmizetté.

9. Szerelembe esés
Szávitri oly hosszú út után, megküzdve elemekkel és önmagával, megtisztulva és az istenektől áldottan, végül, az elűzött király fiában találja meg igaz szerelmét: Szatjavánt.
„Hány napja volt már úton? Ötven, hetven, száz napja? Maga sem tudta. De erről az egyről megérezte: ez az utolsó. A lány egyszerre úgy érezte – valamilyen nagy súly, elviselhetetlen súly hullt rá a magasból. Meg kell halni ettől az ütéstől. És ujjongani, kiáltani kell. Kiáltani, kiáltani! És kimondta ekkor: Szeretlek! Ebben a pillanatban kilépett a nagy Káma, a szerelem istene, és így szólt a dombhoz, a patakhoz, a fákhoz, a tündöklő délutánhoz: Hajoljatok meg a szerelem előtt!” És Szávitri és Szatjaván lelkét egymáshoz vezette.

10. A jós megjövendöli Szatjaván halálát
Szávitri örömmel tér haza apjához, hogy elmondja az örömhírt és áldását kérje választottjára. Apja vele örül, míg meg nem jelenik a Jós.
„Királyom, dicső királyom! – jajdult fel Nárada – Szávitri rosszul választott! Szávitri nagyot hibázott! Szatjaván meg fog halni! Pontosan egy év múlva jön el érte Jáma, a halál és az igazság nagy istene, kötéllel és hálóval a kezében, hogy megkötözze őt, és magával vigye a holtakhoz.”
Apja próbálja lányát eltántorítani, de az hajthatatlan: „Egy évig a felesége leszek!” – mondja Szávitri.

11. Szávitri és Szatjaván esküvője
„Aszvapati király átölelte a síró Szávitrit. Holnap indulunk Djumatszéna királyhoz. Szatjaván felesége leszel, senki másé. Megígértem. Megrendezték másnap a menyegzői szertartást. Szávitri és Szatjaván mintha álmodtak volna”

12. Boldog egy év
„Mi a szerelem? A megtalált világ! Amelyben a csók csak egy morzsa. Úgy ölelem Őt, hogy vele ölelem a virágzó fákat, a meleg fűszálakat, a kigyúló csillagokat! És mindent, ami az emberé! Amiért újjászülettem! Mert a szerelem az embert rabságból szabadítja ki. Önmagából! És a szerelem éppen ezt tépi fel, éppen ezt a börtönt! Amíg egyedül vagyunk, addig csak álmodjuk a világot. De a világ szebb és súlyosabb, mint az álom.”

13. Böjt
„Egy éjszaka Szávitri arra riadt: már csak három napja maradt. Három nap Szatjaván életéből. Három nap! De valóban meg kell-e halnia? Visnu, a Fenntartó, még közbeszólhat! Siva, a Rettenetes, még megkegyelmezhet! Imádkozni fog. Böjtölni fog. Három egész napja van: három napig fog imádkozni és böjtölni. És a madárcsontú Szávitri három napig mozdulatlanul állt, mint a fügefa. Sivát kérte: kegyelmezzen! Visnuhoz könyörgött: „Te hatalmas, küldd el Szatjavántól a halált!” Böjtölt, szenvedéseit az égieknek ajánlotta Szatjaván életéért, de közben fájdalmas sóhaját sem hallották, szó el nem hagyta ajkát.”

14. Szatjaván halála
Szatjaván nem ismeri a jóslatot, nem tudja, miért sanyargatja magát Szávitri. A férfi a böjttől erőtlen kedveséért aggódik, Szávitri pedig a halál kapujában álló szerelméért.
„A férfi leeresztette a fejszét, megtörölte homlokát. Bőrén verejték fénylett. Szávitri rögtön hozzáfutott, átkarolta. Szatjaván engedett. Óvatosan a földre ültette. A férfi engedelmeskedett. Nem szólt, nem mozdult többé. És Szávitri egyszerre megérezte: ez az! Ez a pillanat az! Gyöngéden a mohába fektette a fiatal férfitestet. Az ő Szatjavánját. Az egyetlent. A felejthetetlent.” Szatjaván ott leheli ki lelkét Szávitri karjában.

15. Szávitri könyörgése Jámához, a halál Istenéhez
„Jáma a dermedt testből erős kézzel kirántotta a lelket. És ezt a didergő lelket összekötötte a hosszú kötéllel, hogy elvigye”, de Szávitri mindenütt a nyomában volt. Jámát megrendíti a lány kitartása, bátorsága, ezért az kívánhat tőle. Szávitri előbb apjának kér új feleséget, hogy annak fia születhessen, majd azt kéri, hogy Djumatszéna király ismét lásson! Jáma megadja neki, de Szávitrit tovább könyörög. Jáma megkérdezi tőle, miért nem fél a halál istenétől.
„Mert a szemedbe kellett néznem, hogy a szívedig eljussak. Nem te vagy kegyetlen, a sorsunk szigorú. Néztelek és egyszerre megismertelek! Nem csak a halál rettenetes istene vagy, de a jog istene is, a rend istene is! Csodálatos, igazságtevő isten! Mi lenne belőlünk, ha te nem jönnél el, hálóval és kötéllel a kezedben. Milyen iszonyú magasra nőne minden bűn és minden dudva! De mennyire eltorzulna még a szépség is, a jóság is, mert az is csak nőne. Félelmetes vagy! A te kezedben a jog, a rend, a világ megőrzött szépsége és igazsága. Csodálatos vagy. Miért félnék hát tőled? És akkor a szomorú isten utoljára hajolt le a zokogó fiatal nőhöz:
– Te vagy az első, aki megismert! Bármit kérhetsz tőlem, megadom!
– Szatjavánt kérem! – kiáltotta Szávitri.
– Legyen! – mondta Jáma.
És Jáma megoldotta a kötelet.”

16. Szátyáván ébredése, finálé
„Szatjaván feküdt előtte a meleg fűben, feje a mohán pihent. Körülöttük az erdő, a fiatal nyíres. Az Asszony a legkedvesebb arc fölé hajolt – és ebben a pillanatban Szatjaván szeme kinyílt.”
Emberek, istenek és az erdő is velük ünnepeltek.

17. 400 év
„Négyszáz évig fogtok élni. Sok fiad születik, boldog leszel. Jáma rendeli ezt, a halál istene, akit te megismertél, hogy ő a jog és a rend örök őrzője is. Hű és bátor voltál, Szávitri. És a rend ez: aki hű és bátor, az éljen!”

Szereplők

Szávitri: Nagy Kinga/Németh Krisztina
Szátjáván: Bozár Attila/Karagity István
Szávitri lelke: Helyes Csenge
Szátjáván lelke: Kovács Martin
Halál Istene: Horváth Krisztina
Természet Istene: Bojás Alicia
Szerelem Istene: Zélity Luca
Szátjáván anyja: Pálffy Tímea
Szátjáván apja: Farády László
Szávitri apja: Dely Géza
Jós: Lakatos-Korda Hajnalka
Vándor: Molnár Nikolett
Tigris: Baros Eszter
tánckar: Farkas Szimonetta, Ördög Szimonetta, Szettele Katinka, Tar Melinda

Stáb

Technika: Szöllősi Kristóf, Grészló István
Jelmez: Fehér-Baros Anikó
Koreografálták:
-Baros Eszter
-Gyimesiné Bencze Judit

Rendezte: Dely Géza