A darab eredete:
Régi ötletem, vágyam, hogy a bajai középiskolákat helyi színházba csábítsam, középiskolás diákszínházbérletet hozzunk létre. Már második éve teszünk erre kísérletet, de úgy látszik, csak egyesével lehet előre lépni. Az első évben három előadást hirdettünk, de akkor úgy tűnt, nehezebben megy ez, mint reméltük, és akkor végül csak előadás került megszervezésre a háromból. Két középiskola 200 diákja vett részt a kezdeményezésen, együtt nézték meg a Rábl Színpad előadását, utána feldolgozó beszélgetés volt, és bekerültünk a magyar érettségi tételsorba is, mint helyi kulturális érték. Az idén, újra nekifutottunk az építkezésnek, de most eleve csak egy előadást hirdettünk, azt viszont szerettem volna lehetőleg tananyaghoz köthető körből választani. Így esett a választásom az Antigonéra, hiszen minden középiskolában kötelező olvasmány, érettségi tétel is. Emellett évekkel ezelőtt láttam egy plakátot – sajnos magát az előadást nem – egy Antigoné színházi bemutatóról, ami nagyon megfogott és tulajdonképpen megalapozta bennem nem csak a szándékot, hogy ezt én is szeretném bemutatni, hanem a leendő darab stílusát is. Nem tudom, hogy a választásnak köszönhető-e, de tényleg nőtt az érdeklődés. Még nem zárult le a jelentkezés lehetősége, de már négy iskola jelezte részvételi szándékát!
-Hogyan próbáljátok maivá tenni külsőségeiben az előadást?
Nem tudom, hogy mai-e a darabunk!? Nem igyekeztem pontos korban elhelyezni a mi történetünket. Biztosan nem autentikusan antik görög. Nem követjük a klasszikus görög színház meghatározó jegyeit. De nem is mai, modern, ahhoz túl klasszikus. Kamaradarab és alternatív színházi megoldások vannak benne – bármit is jelentsen ez! A fejemben egy hatás él. Nem a helyszínt akartam kidolgozni, nem a kort vagy a stílust meghatározni, hanem elérni egy hatást, és ennek érdekében, ennek alárendelve választottam hátteret, tereptárgyakat, jelzés értékű díszletelemeket, illetve színpadi megoldásokat. Azt szerettem volna, hogy a belső út legyen a hangsúlyos. A lélek elemei. Ehhez a legegyszerűbb színpadképet képzeltem, ami, mint látni fogjuk, más szempontból roppant összetett is. Olyan ez a darab, mint egy belső elmélkedés, meditáció. Kicsit ebben a stílusban közelítettem a színpadi megoldásokhoz is. Nem állítom, hogy egy pörgős, gyors darabról van szó. Sok benne a csend, a várakozás. Lassú képeket választottam, kevés színt. Minden nézőnek velünk kell dolgoznia, különben kívül marad.
-Rengeteg kérdés merül fel a darabbal, illetve annak mai olvasatával kapcsolatban. A felkészülés során ezeket mind végigbeszéltétek?
Mind szóba került így vagy úgy a próbafolyamat során, de azt nem gondolom, hogy válaszokat is kaptunk. A válasz talán nem is most születik meg – főleg nem a játszókban – hanem talán évekkel később, hiszen ezekre a kérdésekre csak az átélt érzések után lehet válaszolni, amit a karakterformálás folyamata biztosít. Kell hozzá egy megélt kor is, élettapasztalat, siker, csalódás, belső vívódás. Ezért tartom fontosnak, hogy fiatalok játsszák. Ők-e a legalkalmasabb szereplők ezekre a szerepekere? Ha a tapasztalatot nézem, akkor biztosan nem. De csak mert nem érettek bennük a válaszok, a kérdések leginkább mégiscsak az övéké, vagy ha nem az, akkor épp itt az ideje, és épp elég fontos, hogy azzá váljon bennük!
Ez egy pedagógiai folyamat, egy önismereti munka, egy életre való felkészülés.
De egy kérdésre talán mégiscsak előre válaszolnék, mi az én olvasatom:
Miért játszik Kreon fehérben? A nagy mesék a jó és a gonosz küzdelmére építenek. A jó fehér, a gonosz fekete. De ez a tragédia nem mese! Ha megtörtént, ha nem, sokkal mélyebb szálon kapcsolódik a valós élethez. A valóság pedig az, hogy senki sem jó vagy rossz, senki sem gonosz és senki sem ártatlan. Kreon a maga rendszerében tisztán, igazságosan, lelkiismeretesen működik. Szabálykövető, nem a bosszú vezérli, hanem az igazság. Sok szörnyűség, sok tragédia történt már az igazság zászlaja alatt. Véleményem szerint ez is egy ilyen történet. A fehér jelmez Kreon fedhetetlenségét jelképezi. Senki sem mondhatja őt törvényszegőnek. Ő pont a törvényt tartja be. De mint a saját életünkből is tudjuk, ez önmagában senkit sem ment meg a besározódástól! És Kreon besározódik.
-Mennyiben más a darab üzenete ma, mint volt a keletkezésekor?
A nagy szerzők nagy írásainak valódi nagyságát épp az adja, hogy örök életű igazságokat hordoznak, mert magáról az emberi lét dilemmájáról elmélkednek. Van, aki politikai üzenetet lát a darabban, de szeretném hangsúlyozni, hogy távolról sem kívántam semmilyen politikai kérdést feszegetni. Minden korban és minden kisembernek megvan a belső lelki meggyőződése, ami egyfajta hatalom és megvan mindannyiunk számára az a társadalmi rendszer is, ami mint hatalom van körülöttünk, felettünk, ami megírja számunkra a szabályokat. Borítékolható, hogy adott pillanatokban ez a két hatalom ütközni fog, és ezekben a pillanatokban mindig döntenünk kell, melyik útra lépünk. Sokszor éljük meg, hogy mindkét hatalom számára nem lehet egyszerre megfelelni. Ezek az emberi élet nagy kérdései, pillanatai, válaszai, amelyek meghatározzák, kik is vagyunk valójában. Nekem ma is ez a darab üzenete.
-Milyen erkölcsi tanulságokat igyekeztek átadni a nézőknek?
Talán már több ilyet is kiemeltünk, de ha szabad, fogalmazzunk még egy alapvetőt. Vallási hovatartozástól, sőt vallástól függetlenül is mindenki számára nagy és egyben erkölcsi igazság is, hogy áldozat és szenvedés nélkül nincs önazonosság, nincs belső megdicsőülés (külső persze nagyon is lehetséges, de sokszor az önazonosság, a hitelesség rovására). Antigoné kiáll azért, amiben hisz, és kiáll amellett, amit el akar érni. Ezt pedig semmilyen külső körülmény, következmény nem befolyásolhatja. Amit vállalt, véghezviszi, minden lemondást, áldozatot vállalva. Lemond a szerelméről, a gyerekeiről, a rangjáról, a kényelméről, az életéről, vállal minden szenvedést, félelmet, megalázást, hogy megtegyen valamit, amit a becsülete diktál.
Szeretjük kispórolni az életünkből a lemondást, a kiállást a hitünkért, meggyőződésünkért, a célunkért. Antigoné az igaz ember, az igaz hívő, a legnemesebb, a nagybetűs EMBER.
„Az én vezérem a szeretet, nem gyűlöletre születtem.”